És még mindig sírok. Köszönöm Ruta Sepetys. Elejétől kezdve a végéig egy csodaszép történetet kaptunk, történelemmel,szerelemmel,terrorral, bántalmazásokkal...Ez a könyv magába foglalja mindazt amit remélek egy történelmi könyvtől. Úgy adja át a régi időket,hogy észre se veszed, de amikor befejezed a könyvet rájössz,hogy mindent megjegyeztél mert annyira magával ragadott és beszippantott. Sose tudtam ténylegesen eldönteni,hogy állok a történelemmel. Szeretem a saját hazám történetét, szeretek történelmet olvasni könyvekben és szeretem más országok történelmét magamba szívni külföldön. Azonban nem szeretem,hogy történelem órán az a legfontosabb,hogy tudjam az évszámot, a helyszínt az uralkodók feleségeit.
Ez könyv megmutatta egy másik oldalát a háborúnak. Hogy lehet túlélni. Hogy ne veszítsd el a hitedet amikor nincs napi fejadag és olyan komoly munkát végeztetnek veled,hogy azt fizikailag nem lehet sokáig elviselni. Ezek az emberek a végsőkig harcoltak. Ők igazi hősök. Családanyák, apák képesek voltak a lelket tartani gyermekükben és bármit megtettek azért,hogy ők túléljék. Elena, Lina és Jonas édesanyja ott segített a munkában ahol tudott, megosztotta élelmét másokkal, hitet adott nekik és bármiben segített amiben csak tudott, sose fordított hátat senkinek.
Lina a rajzok mestere aki azzal élte túl,hogy lerajzolta azt amit látott és amit érzett. Rajzaival felfedte a valóságot mások előtt,hogy mit nem képes az ember megtenni a hatalomért. Rettentően sajnáltam amikor elszakították Andriustól és,hogy a végén nem tudtuk meg,hogy folytatódott az ő száluk,pedig igazán érdekelne. Jonas aki kisgyermekként került be a kényszertáborban hűen, minden magától telhetőt megtett családjáért. Bele gondolni is borzasztó 11 évesen egy ilyen helyre kerülni majd felnőttként (ha túl élte az ember) vissza kerülni az életbe, az a rengeteg megrázkódtatás,gyötrelem. Mennyi évet elvettek ezektől az emberektől. Mennyi fájdalmat kellett elviselniük. Mennyi megrázkódtatáson mentek keresztül és mennyi szerettüket veszítették el. Borzasztó.
Kreckij szerepe pedig számomra mindvégig egy reményfoszlány volt,hogy nem mindenki volt olyan gonosz mint a többség,hogy köztük is volt akit belekényszerített az élet és nem ők választották azt az utat.
Hálásan köszönöm az írónőnek ezt a könyvet és,hogy tudomást nyertem a Litvánok szenvedéseiről is. Nagyon tetszett,hogy ennyire valósághű volt és bár fájdalmas még is ettől volt ennyire gyönyörű. Akit egy kicsit is érdekel vagy szereti a történelmet olvassa el. Megszakad majd a szíve de felnyílik a szeme.
Történet: 5/5*Szereplők: 5/5*
Borító: 5/5
Eltűnődtek-e valaha is, mennyit ér egy emberi élet? Aznap reggel az öcsémé egy zsebórát ért.
1941-ben a tizenöt éves Lina képzőművészeti iskolába, az első randevúra és a közeledő nyárra készül. De egy éjszaka a szovjet titkosrendőrség erőszakkal behatol az otthonukba, és elhurcolják anyjával, öccsével együtt. Szibériába deportálják őket. Lina apja a családtól elszakítva él át hasonló borzalmakat, majd egy munkatáborban halálra ítélik. Minden elveszett. Linának eközben fogalma sincs arról, miért történnek velük ezek a szörnyűségek. A lány félelmet nem ismerve küzd az életéért, mindent kockára tesz, hogy rajzaival, alkotásaival üzenni tudjon. Reméli, hogy művei eljutnak az édesapjához a börtönbe, és tudatják vele, hogy a családja életben van.
Lina és családja hosszú, szívszaggató utat tesz meg, és csak a hihetetlen erő, szeretet és reménykedés segít nekik a keserves napok túlélésében. De vajon elég-e a szeretet, hogy életben tartsa őket?
A magával ragadó, gyönyörűen megírt, valós elemekkel átszőtt történet egy tizenéves lány szemszögéből mutatja be annak a több százezer embernek a sorsát, akik a balti államokban végzett sztálini tisztogatásnak estek áldozatul. A rabul ejtő történet a fiatal olvasóknak feledhetetlen élményt kínál, hiszen az emberi lélek csodálatos természetéről, reményről, szenvedésről, összetartásról és kitartásról szól. A könyv pillanatok alatt a New York Times ifjúsági sikerlistájának élére került.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése